Az őstörténeti korban a klíma más Egyiptomban, mint napjainkban. Meleg és csapadékos az időjárás. Még nincsenek sivatagok, helyükön erdők, mezők vannak.

Az Egyiptomiak a Nílus völgyét körülvevő felfödeken élnek. Nomádok, kik folyamatosan költöznek, hogy mindig találjanak vadakat, és gyümölcsöket . Lejárnak a völgybe, hogy nádat és a mocsarakban növő papruszt gyüjtsenek. Fegyvernek kövakő végű nyilakat és csontszigonyokat készítenek. 4000 évvel időszámításunk előtt az éghajalt kezdett egyre szárazabbra válni. A felföldekről szép lassan eltűnnek az erdők, és a mezők. Az emberek kezdenek visszahúzódni a Nílus völgyébe, ahol több a nedvesség. Már a kőkorban rostokat szőnek, hogy ruhákat és kosarakat készítsenek. Oroszlánra, vízilóra, krokodilokra vadásznak.Vadászokból földművelők: Kihasználva a termékeny sáros földet, ami a Nílus áradásai nyomán maradt hátra (lásd később), a vadászok lassan földművelők lesznek. Gabonát termesztenek, árpát és búzát. Háziasítja az állatokat, többek közt a marhát, a disznót, a kecskét, és még kutyát is tartanak. Falvakat építenek, és a veteményt silókban raktározzák. Egyes régiókban ezek agyadból, máshol öntött üvegből vannak. Zománcot égetnek, és domború mintákkal látják el őket. Ettől az idődőt kezdve a halottakat a sivatag környékére temetik el, ahová már nem árad ki a Nílus. Ebben az igen száraz földben a pólyába csavart test védve van. A halott feje nyugatra néz, amerre a nap nyugszik. A sírt ékszerekkel és kis, csontból készült tárgyakkal bélelik ki, hogy megóvják a halottat a rossz szellemektől.